#5 Suzy

Szereplők: YoonGi (BTS)

(OC) Suzy

~
Szokás mondani, hogy "a jó szívem visz majd sírba". Néha a határán állsz, elmondom.
~

Vonaton ülve mentem haza. Kifelé bámultam az ablakon.
A suliból jöttem haza a "végre péntek van, basszus" érzéssel a fejemben.

Megállt a vonat, sokan leszálltak, mégis egy embernek nem jutott hely a felszállók közül.
Egy kislánynak.
Fekete hosszú haja volt. Kis ruhácskába. Arca falfehér, de egészséges volt.
Mindenkihez odament megkérdezve:
- Leülhetnék a helyére? - mosolygott bájosan, mégse adta át neki senki a helyét.
Mindenkire, aki nemet mondott neki szúró tekintettel nézett.
Mellém lépett majd megkérdezte:
- Leülhetnék a helyére? - mosolygott.
Iszonyatosan fájt a lábam, a tesi órán sérültem le, de átadtam helyemet a kislánynak.
Mosolyogva leült én meg mellette álltam a széknek támaszkodva.
Már nyolc felé járt, be is sötétedett, de még mindig ugyanazok az emberek ültek a vagonban, mint akkor mikor átadtam helyem.
Rám nézett a kislány majd suttogott valamit. Közelebb hajoltam hozzá, hogy újra megismételje és hogy értsem.
- Segítesz? - suttogta
- Igen. Miben? - kérdeztem vissza.
- Köszönöm. - felelte majd felállt a székből amikor hirtelen fékezett a vonat. - Suzy vagyok. Egy vonatbalesetben haltam meg, mert álltam a vonaton, mivel senki nem engedte át nekem a helyét. - szólalt fel hangosan, hogy mindenki hallja.
Bepárásodtak az ablakok és az ajtók üvegei. Majd elváltozott mély hangon, befeketedett szemekkel ordította a kis Suzy:
- Mind meghaltok!
Megfogta a kezem és újra normális hangon. Hideg keze miatt végig futott a hátamon a libabőr.
- Akkor segítesz? - nézett fel rám.
- Mit kellene csinálnom? - kérdeztem remegő hangon.
- Fogd. - nyújtott felém egy kést. - Meg kell ölnöd őket.
Mindenki bepánikolt és próbáltak kijutni.
A kezembe lévő késre néztem, majd az emberekre.
Hirtelen mintha valami megszállt volna egyszerűen odamentem egyesével az emberekhez és lassan elvágtam torkukat. Elpattant valami? Egyeseket végignéztem, amíg elvéreznek vagy csak további mély vágások ejtettem az áldozatokon a hamarabbi és fájdalommentesebb halálhoz. Az embereket vegyes voltak nők, férfiak, gyerekek.
A vér már egy szintig elért és azt vittem tovább a még érintetlen, száraz padlórészekre a cipőm talpával.
A vagon egyik feléből a másikba átmenve mindenkit egyesével irányíthatatlanul megöltem. Szemrebbenés nélkül tűrtem, ahogy a kés, ami fogalmam sincs hogyan került elő, belefúródott az utasokba.
Körülbelül negyven-ötven vagy több ember életét vettem el kevesebb, mint tíz perc alatt.
Visszamentem a vagon közepébe és nekidőlve az ajtónak elkezdtem zokogni. A kés még mindig a kezemben volt, de magamat nem bírtam vele megölni. Nem volt semmilyen késztetésem rá.

Ott ültem véres kézzel, körülöttem hullákkal. El sem tudtam hinni, hogy mindezt én tettem.
Fogtam magam és a vérrel felírtam a mögöttem lévő ajtóra, hogy "Suzy mondta".
Hirtelen kinyílt a szembe lévő ajtó és öt egyenruhás férfi cipelt ki a vagonból, majd beraktak egy kocsiba. Sok éles kanyar után kiszedtek a járműből. Azzal a lendülettel bevittek a sittre.
A kihallgatás alkalmával, ami alatt egy plexi volt köztem és a kihallgató között, mindent elmondtam, ami szerintem történt. Kicsivel később elkérték a vonat kamerájának felvételét. Amit nekem is megmutattak. A felvételt ledöbbenve néztem, ugyanis nem volt senki mellettem és a táskámból vettem ki a kést. Én ordítottam, mindent én csináltam. Nem volt ott a kislány se.
Nagyokat pislogva forgattam a fejem. A kezemre már lassan rászáradt a vér. Azt bámulva vártam a következő kérdéseket.
Belépett egy szintén egyenruhás, mivel a félórás ottlétem alatt megtudták ki is vagyok.
Amit mondott jobban meglepett, mint a felvétel.
- Ez a lány nem az, akinek mondja magát. Az ujjlenyomat szerint egy többszörös gyilkos. De az életkora stimmel. Húsz. Viszont jelentve van, hogy elszökött az elmegyógyintézetből. A legsúlyosabb betegük ez a lány. - magyarázta, mire eszembe jutott minden.
- Sok őr, de olcsó zárak. - vigyorodtam el.
Hirtelen kirohant a tiszt és körülbelül két perc múlva már jöttek is értem. Visszavittek, inkább rángattak többnyire, az intézetbe és tiszta ruhákat adva bezártak még több ajtó mögé egy gumiszobába.
A szobában össz-visz egy kis tévé volt nagyon magason, amibe mindig csak a hírek mentek.
Épp amikor átvettem ruhámat a véresről a tisztára, akkor mondtak be egy hírt, amire csak vigyorogni tudtam.

~ Ötvenhat embert ölt meg az elmegyógyintézet egyik megszökött betege. A többször már megszökött Suzyt már visszavitték szerencsésen az intézménybe. Az egyik orvosa nyilatkozta nekünk, hogy Suzy különös eset, de mindig egyre több ajtó mögé zárják, mégis kiszökik.

Nem értem. Az mondják, veszélyesek vagyunk az emberekre. Én hogyan kerültem ide? Megöltem a családom csupán tizennégy évesen. Mi a baj azzal? Néha meg elfelejtem, hogy ki vagyok, de az okát nem tudták kideríteni. Szóval másképpen ekkor bekattanok. Ezért zárnak több lakat alá egy gumiszobába. Egy látogatóm van, de ő is csak ajtón keresztül beszélhet velem. YoonGi, aki még mindig a fiúm, annak ellenére, hogy többször is gyilkoltam. Azt nem tudom, hogy nincs-e más odakint neki, de legalább havonta egyszer látom.
Az okát nem tudom, hogy miért volt az első bekattanásom anno.

~

Nem a jó szív visz a sírba.

Minden nap kérek egy pakli kártyát, mivel kicsit unalmas ülni egy szinte üres szobában semmit se csinálva. Általában csak szanaszét dobálom a paklit. Aztán valakire reggelre mindig összeszedi.

Hogy miért szökök meg folyton? És hogy miért ölök mikor kint vagyok? Van egy jobb kérdésem.

Te szeretsz unatkozni?