To-Do List ~ #7 A different relationship

Szereplők: HoSeok; Jimin; NamJoon (BTS), MinJi (2NE1), TaeYeon; YoonAh (Girls' Generation)
OC: SooRin


A legmacsósabbnak vélt fiú. Ő a lányok bálványa. Utána esedeznek. Jómagam is. De egy probléma van. Én fiú vagyok. De mivel a fiúkhoz vonzódom, ezért a lányokkal sokkal többet beszélgetek, fiú haverjaim is csak pár van. De pont emiatt jött egy fordulat az életemben.

A lányok körébe leültem, mert nagyon beszélgettek valamivel.
- Ezért HoSeoknak van a legtöbb esélye. - fejezte be utolsó mondatát SooRin, aki úgymond a legjobb barátom volt az osztályból, de valójában a ikerhúgom.
- Mi van? - kerekedett el a szemem, mikor megfordítottam a széket és úgy ültem le rá.
- Oh, Rinnie olyan egy sztorit mesélt. - lelkesedett fel MinJi.
- Valaki mondja már el! - néztem körül az arcokon.
- Jó, gyere közelebb. - szólalt meg SooRin majd közelebb hajoltam. - YoonAh hallotta, hogy Jiminnel valami problémák vannak. - suttogta fülembe.
- Mi? - kaptam fel fejem.
- De nem olyan, hanem az identitásával kapcsolatban. YoonAh úgy hallotta, hogy Jimin a fiúkra bukik. - susogta tovább fülembe.
- Ez sok mindent megmagyarázna. - vontam meg a vállam.
- Ennyi? Komolyan csak ennyi? Ez azt jelenti, hogy neked több esélyed van, mint bármelyik lánynak.
Rólam nyíltan tudja az egész osztályom, de Jimin? Dehogy..
Lazán a vállam felett elnéztem és a terem másik végében ülő Jimint vizslattam. Szokásosan sok csaj vette körül, akik bomlottak érte.
- Ez lehetetlen, lányok.
- Kérdezzük meg. - vetette fel az ötletet TaeYeon.
- Ilyet nem szabad megkérdezni. - morogta húgom le őt.
Én továbbra is Jimint néztem. Míg körülötte beszélgettek, összeért tekintetünk, majd kacsintott.
Nagyokat pislogva fordultam vissza.
Mikor becsöngettek, a matek tanárunk egyből belépett, majd hozzáfogott a szokásos mondandójához.
- Na, gyerekek, kijavítottam a dolgozatokat. Egy meglepett tényleg. A többiek hozták a szintet, még hogyha az nagyon is alacsonyan van, TaeHyung. - nyújtotta át dolgozatát TaeHyung.
- Mit akar tanárnő? Így is kettes. Ez tök jó.
- Ez tök jó, az érettségin is tök jó kettessel átmenni? - fordult hátra a tanár, de közben adogatta ki a dogákat kezéből.
Néhány helyen mondott pár szót.
- Hármas lett. Ez az! - forgattam dolgozatom kezemben.
- És akin meglepődtem, az Jimin. Négyes. A múltkori egyes után, szép teljesítmény. - nyújtotta át Jiminnek is dolgozatát.
- Biztos puskázott. - szólalt meg NamJoon.
- Ahogyan te? - nevettem el magam.
- HoSeok, maradj csendben. - mordult rám NamJoon.
Szünetben épp mikor kiment a tanár Jimin felállt székére és elkezdett ordítani.
- Betartom az ígéretem! Ma házibuli nálam és az egész osztály jöjjön ám!
Mindenki ujjongásban tört ki.
- Ti jöttök? - lépett mellénk Jimin.
- Nem hiszem. - ráztam fejem.
- Mindenki jön, pénteken milyen programod lehet?
- Nem akarok menni? - álltam fel helyemről, de Jimin megakadályozta, hogy elhaladjak mellette.
- Akarsz. - súgta fülembe.
Majd a helyére ment. Visszaültem helyemre és rájöttem ezt az egészet lefilmezte húgom.
- Rinnie. A fiúkra bukik. - jelentettem ki ajkaimba harapva.
- Ne élvezzél már el tőle, HoSeok. Csak válassz ki egy jó elegáns ruhádat vagy mittomén és utána le akarja majd venni rólad. Tudom is! Azt a kék zakót. - míg SooRin teljesen beleélte magát, hogy mégis mit vegyen, vegyek fel a tavaszias időben addig én a lehetséges kimeneteleken gondolkoztam.
~
Megfogadva SooRin tanácsát, dzseki helyett a kék zakómat vettem fel a fehér felsőmre, amihez szintén Rin tanácsára hagyatkozva a fekete farmerom vettem fel.
Átmentem SooRin szobájába, mert állítólag MinJi, akivel beszélt, tudja az utat Jimin házához.
Így együtt SooRin, MinJi, YoonAh, TaeYeon és én indultunk el az adott házhoz.
És amikor megláttuk a kertben bulizókat, tudtuk jó helyen járunk.
- Hát hello! - köszöntött minket a házigazda, aki már cseppet sem volt józan. - Az italokat arra, a mosdót arra találjátok. - mutatott két különböző irányba. - Jó szórakozást lányok! - jelentette ki majd vállam felett átkarolt. - HoSeok, csak eljöttél?
- Volt más választásom, Jimin? - vettem le vállamról izmos kezét.
- Egy középiskolásnak mindig kell egy kis kikapcsolódás.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Te a fiúkat szereted? - ordítottam a hangos zene miatt.
- Mi?
- Te a fiúkat szereted? - léptem közelebb hozzá megismételve a fülébe.
- Majd kiderül, HoSeok. - kacsintott, majd visszament az ajtóba köszönteni az érkezőket.
Leültem a kanapéra, de azonnal leparkolt mellém SooRin.
- Nem fogsz itt üldögélni ha tudsz táncolni, HoSeok.
Felrángatott a kanapéról és be kellett mutatnom azt, amit csak dance machinenak hív. Lényegében tánc. Mindenki tapsolt ujjongott, ezért élvezettel folytattam.
De végül én is kifáradtam, így kezembe adtak egy jó erős piát pihenésképpen.
A sokadik kör után a pia már félig elhomályosította az agyam. Valahova leültem, már pontosan nem emlékszem, szerintem a padlóra és leült mellém Jimin.

Átrakta kezét a vállam felett, mikor ránéztem és felé fordítottam fejem ő számra nézett. Kicsit nekem is odatévedt tekintetem, de csak elfordítottam fejem.
- Holnap ráérsz, HoSii..? - sóhajtott.
- Miért?
- Elmehetnénk valahova.
- Phf! - nevettem el magam.
Körülnéztem, már mindenki dülöngélt jobbra-balra, valakik éppen meglátogattak egy szobát, de a menekvést a válasz elől nem találtam szememmel, vagyis SooRint. Már megint eltűnt..
- HoSeok! - ordította túl a hangos zenét majd megfordította fejem és úgy nézett szemembe.
Igaz, nem túl férfias, de elolvadtam tőle és minden tagom beleborzongott mély barna szemeibe. Egyszerre elengedett az összes izmom és feszült meg mindenem várva, most mit tesz.
- Jó. - pislogtam rá majd felkeltem mellőle.
- Ehj! Itt mer hagyni, azok után, mit kérdeztem tőle.. - pufogott magába Jimin.
- Gyere velem. - vontam meg vállam.
- Megyek! - és mint egy kis pincsi jött utánam.
- Jimin, te ennél férfiasabb vagy.
- Te meg máshol tekergesd a csípőd, ne a táncparketten.

Az este második felében végig mellettem volt Jimin. A lányok még mindig rajta lógtak. De láttam rajta, nem izgatja. Oké, Jimin, kiderült, ahogyan megmondtad.
Mikor SooRin végre előkerült egy fiú volt oldalán.
- Hol voltál? - jött ki belőlem az aggodú bátyó, ami nagyon ritkán jön elő nálam.
- Te is elvoltál, én meg beszélgettem YoonGival. - mutatott a maga mellett álló szőkeségre.
- HoSeok, ikrek vagytok, de mégis különböztök. - mondta ezt tök nyugodt hangnemmel.
- Elrabolnám kicsit a húgom.
- Tessék, a te húgod volt előbb. - vonta meg vállát majd arrébb lépkedtem SooRinnal.
- Mi az? - kérdezte.
- Jimin holnap el akar menni velem valahova.
- Akkor igaz! - vigyorgott diadalmasan.
- SooRin! Mit mondjak? Azt mondtam, jó, de hát..
- Akkor min görcsölsz, legyél férfi és kész! Én meg megyek, oké?
- Mármint haza?
- Hát mondjuk. - nevetett.
- Csak vigyázz magadra!
- Oké. Oké. - veregette meg a vállam.
Ennyire emlékszem az estéből. Meg arra, hogy még ittam valamennyit. Talán, kicsit sokat.

Reggel arra eszméltem, hogy egy cellában ülök, mellettem és körülöttem egy páran a buliból.
- Mi történt? - fordultam Jimin felé.
- A szomszédok feljelentettek minket. És most itt ülünk. - magyarázta.
- Ahj! A szüleim meg fognak ölni. - sóhajtottam hátra hajtva fejem. - És SooRin?
- Ő már nem volt ott mikor ez történt.
- Akkor jó.
- El akartunk menni valahova. - jegyezte meg. - Ez jó? - mosolygott.
- Itt is velem vagy és együtt vagyunk. - nyúltam kezéért, amit ölébe rakott.
- Igen. - fogta meg kezem. - Együtt. - suttogta mosolyogva.

~

Hinni kell a dolgokban, hogy megtörténnek maguktól. Csak várj és talán észrevesz valaki.

To-Do List ~ #4 A kiss from him

Szereplők: ChaeRin; MinJi (2NE1), Zelo (B.A.P), TaeHyung (BTS)

~

,,Nem mindig kapjuk meg azt, amit akarunk.."

Én erre annyit mondok:

,,Azért próbálkozni szabad, nem?"

~

,,Ott van!" Ordította a fülembe a szokásos mondatot barátnőm.
Hogy kiről volt szó? Zeloról. Arról a fiúról, aki minden rosszba benne van, graffitiket is csinált már, igazi gördeszkás rossz fiú. Ezért is, ami persze nyilvánvaló, tetszik nekem. Mindenki azt mondja, hogy miért tetszik nekem, "ő csak egy szokásos rossz fiú, amilyet bárhol máshol találok", de nekem ő kell.
- Hali! - biccentett felém, amikor szekrényemnél álltam barátnőmmel, ChaeRinnel.
- Szia. - köszöntem, mikor felénk kanyarodott és megállt előttem.
- Nincs kedved ma eljönni lógni velem és a haverjaimmal? - megigazította táskáját vállán majd bele túrt bordós vörös hajába, amitől szabályos halmazállapot változáson mentem át.
- De. - mondtam határozottan.
- Akkor gyere! - fogta meg kezem majd kihúzott az épületből.
Rohantam, ahogyan csak bírtam majd térre érve megállt. Üres volt, mert még tanítási időben voltunk. Magához fordított és felnéztem a minimum egy fejjel magasabb fiúra.
- Graffitiztél már valaha? - kérdezte egy félmosolyt felvéve.
- Nem.
- Te jó kis lány. Miért nem hívtalak el előbb? Ittál már valaha? Elviseled ha cigiznek körülötted vagy te is cigizel?
- Mi ez kihallgatás? Amúgy nem és nem.
- Keresztény családban nőttél fel vagy mi? - nevette el magát. - Változtatunk ezen. Ugye nem képzeled magad apuci kicsi lányának?
- Nem.
- Akkor jó. - vett fel egy ravasz mosolyt arcára. - Igaz, hogy tetszem neked? Csak válaszolj.
- Hát..igen.
- Okés, semmi problémám nincs veled. Sőt.. - húzott magához. - Olyan jó csajt csinálok belőled, hogy irigykedni fogok, de persze nem adlak senkinek.
- Miért akarsz megváltoztatni? - közben persze elpirultam kissé.
- Szerintem egy kis változtatás senkinek sem árt, de nem azt mondtam, hogy mindenképpen ezt kell csinálnod. Csak kirángatlak az unalmas hétköznapjaidból, amíg még fiatal vagy. Ennél fiatalabbak nem leszünk.
Az összes szavát csak úgy ittam befelé. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ennyire közel vagyok hozzá, plusz még a kezem is fogja, a szemembe néz, meg..ah...ha én itt nem halok meg, akkor viszont sehol.
Közelebb hajolt, eljött az amit már vagy két éve várok, megcsókolt.
Egyesen elolvadtam, ahogyan összeért ajkunk, majd a heves csók, amit adott, mutatta pluszban, hogy tényleg "rossz fiú".
- Ki ez a csajszi? - lépett mellénk egy srác közben méregetett engem.
- Hagyd őt, TaeHyung. - távolodott el tőlem Zelo, de utána átkarolta vállam.
- Értem én. - vigyorgott.
- Hol hagytad, MinJit? - kérdezte TaeHyungtól még mindig engem átkarolva.
- Rólam beszéltél? - lépett körünkbe egy rövid vöröses hajú lány pár fiúval mögötte.
Jól elbeszélgettek körülöttem keresztbe beszélgetve, de semmit nem értettem. Zelo még mindig vállamon nyugtatta kezét és úgy beszélgetett. Rám nézett majd elmosolyodva előszedte táskájából kilógó gördeszkáját. Felállt rá, elkezdte hajtani körülöttem körözve.
- Kipróbálod? - mosolygott rám.
A többiek elbeszélgettek rólunk minket méregetve, amint engem tanított deszkázni a félisten Zelo.
Gyakorlás címszóval megengedte, hogy azon menjek, ahova elindultunk.
Egy lepukkant házhoz mentünk, ami már szinte tele volt lyukakkal. Mindenki előkapta a festékeket, majd telefújták a házat mindenfélével. Álltam és néztem ahogy dolgoznak.
Nem értem. Nem értem, miért tiltják a graffitit. Ez a pár ember, akikkel vagyok, jobbnál jobb dolgokat festenek a ház falára, amivel csak feldobták a kinézetét.
MinJihez léptem, aki éppen elkezdett egy újabb művet.
- Te is szeretnél fújni valamit? - állt meg rám nézve.
- Nem, nem. - mosolyogtam.
- Várj csak. - kezdett el kutatni zsebében.
Elővett egy vörös rúzst.
- Szabad? - nyújtotta szám felé, mire bólintottam.
Berúzsozta számat, majd megnéztem telefonomban, hogy áll.
- Nem rossz. - vigyorogtam.
- Tök jól áll, mit akarsz? - nevette el magát. - Zelonak is tetszeni fog, nyugi.
- Nem vagyok vele együtt.
- Csókolóztatok is, akkor? - kerekedtek el szemei.
- Igazából ma beszélgettem vele a legtöbbet.
- De már megcsókolt? - röhögött. - Mindegy. Remélem körünkben maradsz.
- Hát, én nem ilyen vagyok. - vakartam meg tarkóm.
- Én is ezt mondtam TaeHyungnak, de hát.. - mosolygott.
Sötétedésig kint maradtam, amikor szüleim felhívva hazarendeltek.
Zelo hazakísért, majd újabb csókot adott elköszönésül.
- Jól áll a vörös. - karolta át a derekam, én meg vállát.
- Bemegyek. - vettem le kezeimet.
Még egy utolsó csókra visszarántott, majd úgy engedett be.
Persze szüleim lecsesztek, hogy hol voltam, de csak Zelo járt a fejemben még a veszekedésük közben is.
~
Az elkövetkezendő napokban délutánonként mindig Zeloval, MinJivel, TaeHyunggal és a többiekkel voltam.
A spórolt pénzemből vettem magamnak egy deszkát és persze rúzst is.
Mondhatjuk azt is, hogy megváltoztam. A stílusom is megváltozott. Kipróbáltam a graffitit is. A cigizésre rá akartak szoktatni a többiek, de elutasítottam. Az már túlzás.
Krystallal viszont összevesztem, mert alig vagyok vele és szerinte túlságosan megváltoztam.
A suliban már lenéznek, de az egyik lány, nevén nevezve YoonAh, féltékeny rám, hogy miért nem előbb ment Zelo után.
~
Egy hét telt el mióta Zeloval először maradtam kint. Azóta a folyóson is úgy közlekedünk, hogy átkarolja vállam. A tanárok csak néznek, hogyan változtam meg ilyen hirtelen, ahogy azt a jegyeim is mutatták.
A szüleim el is tiltottak Zelotól, míg ki nem javítom jegyeim. Persze, hogy próbáltam kikerülni a szobafogságot, de hát csak arra került a sor.
Egy hétig tényleg tanultam normálisan, majd javultak is jegyeim.
Viszont el kellett döntenem, hogy mit is akarok. Lógni a suliból vagy keményen tanulni a jövőmért.
Szeretem Zelot, de nem lesz jövőm..

Ültünk Zeloval egy téri padon hétvégén, mikor már kiengedtek.
- Segíts dönteni, Zelo. - bújtam hozzá. - Ez nem fog egyszerre menni. A tanulás és lógás nem megy együtt.
- Neked kell döntened.
- Mi lenne, ha hétvégente lógnánk délután. Nem mondom, hogy te csak hétvégén, de én akkor jönnénk ki.
- Idén érettségizünk, nekem meg van a kettes mindenből, de gondolom te nem éred be ennyivel.
- Nem hát, főleg szüleim nem..
- Tudom, mennyire fontos ez neked. Ezért legyen egy megegyezésünk.
- Figyelek.
- Van még körülbelül öt hónapunk. Addig nem kaphatsz csókot tőlem. Akkor talán ha nem lesz kettesed az érettségidben. Rendben?
- Szívatsz. - bújtam hozzá. - De legyen. - dünnyögtem mellkasába.
~
Több hónapig max ölelést kapok tőle, de megéri-e?
~

*Öt hónappal később*
*Az érettségi napja*

Majd beledöglöttem a tanulásba, éjjeleken át virrasztottam, hogy mindig jó jegyeket kapjak és sokat tanultam az érettségire is.
- Kezdjétek. - szólalt meg az érettségiztető tanár majd több órányi öttusa következett.
Utána még szóbeli, ami alatt végig remegett lábam, de nagyot nyelve sikerült kinyögnöm, amit kellett.
Végem..esküszöm, ha most nem tudom meg, milyenek a jegyeim földhöz vágok valamit. További pár hét még mire megtudom, ami most a halálomat jelzi.

Minden nap kínszenvedés volt átélni, hogy látom Zelot, de mégse mehetek közel hozzá.
Egy nap anyám feljött a szobámba és magával hozott valami csomagszerű cuccot, ami érettségimet tartalmazta. Remegő kézzel nyitottam ki, majd néztem bele.
Nem szóltam semmit csak a kezembe fogva futottam le az emeletről és cipőmet felvéve futottam.
A térre rohantam, és jól sejtettem, hogy ott lesznek Zeloék.
Egyenesen Zelonak rohantam és megcsókoltam. Persze, nem lökött el magától, hanem elmélyítette a csókot.
- Sikerült? - kérdezte vigyorogva.
- Igen, egy kettesem sincs.
Vigyorogtam, mint egy őrült. És örültem, hogy végre két évnyi várakozás, aztán hat hónapnyi megvonás után újra megcsókolhatom őt.
~

Igaz az a mondás, hogy ,,Mindent elérhetsz csak akarni kell.."?

Én bebizonyítottam..

Igen.

#1 A Boy Friend

Szereplők:  HyoJin (EXID), JunHong (B.A.P), SoonKyu (Girls' Generation), YoonGi (BTS), Jackson (GOT7), MyungSoo (Infinite), ChaeRin (2NE1), WonShik (VIXX)

OC: SooRin

Végre kicsöngettek, amit már minden diák várt. A diáksereg megindult kifelé az ajtókon. Mint az áradáskor, olyanok a folyósok ilyenkor. A diákok meg, mint a szardíniák haladnak kifelé.
- SooRin, akkor délután lejössz? - kérdezte barátnőm, HyoJin amint kiléptünk a suli kapuin.
- Aha, de most rohanok, sziasztok! - intettem baráti társaságomnak majd hazarohantam.
Hazaérve puszival köszöntem apumnak, beviharozva szobámba leültem asztalomhoz.
Eldöntöttem, hogy tanulok, hogy kimehessek délután, ezért el is kezdtem.
- Utálom a tanulást! - tettem a homlokom asztalomra lelógatva kezeimet.
Mint bárki másnál, kivéve a strébereket, nehezen megy a tanulásra koncentrálás. Minden el tudja terelni a figyelmem. Zenehallgatás közben szoktam tanulni, hogy kizárjam a zajokat, de közben mégis elkezdek rámolni meg hasonlók. Erről le kéne szoknom.

Mikor befejeztem a tanulást, bepakoltam. Megfogtam a kisebb táskám benne a telefonommal meg hasonlókkal. Jött a szokásos elkéredzkedés.
- Apa, lemehetek? Nem maradok sokáig, mert tudom, holnap suli, de légyszi! - néztem kiskutyaszemekkel apámra.
- Hétre itthon, SooRin. - jelentette ki majd egy puszit adva arcára távoztam is.
A nővéremet is leengedte szóval engem is illik.
A nővéremet imádom. Mindent meg tudok vele beszélni. Igaz, nem sokszor van otthon, hanem inkább haverjaival lóg, de amúgy sokszor szoktuk kibeszélni a dolgokat. Jó testvérek vagyunk, szerintem.

A szokásos találkahelyre mentem, ahol általában összegyűlünk a haverokkal.
- Hali! - köszöntek vigyorgó fejekkel.
- Sziasztok! - mosolyogtam.

Mind minden társaságban, itt is meg vannak az alap emberek.
Van mindig egy párocska. Ez éppen JunHong és SoonKyu. Izomagynak is kell lennie, bár csak azt hiszi magáról a kis Jackson. Kockás hasa van, de azért az egója is rendben van. Egy "ittas"-nak is kell lennie, ez úgy félig meddig az én barátnőm, HyoJin volt. A cigiző vagy néha mást is kipróbáló, MyungSoo. Aki mindig elalszik meg hasonlók, de amúgy ébren "aktív", YoonGi és vagyok én, aki hát a normális és a "legokosabb" a csapatba. Általában mindig tőlem csórják a kaját, megszokott már.
Szóval ez a kis csapat.

- Meddig engedtek? - szólalt meg YoonGi, aki a legjobb fiú barátom.
- Hétre rendeltek haza. Mivel holnap suli. - ültem le lábára, mert a többiek már elfoglalták a pad többi helyét.

Az ilyen "leülök az ölébe" dolgok nem furák nálunk. Normálisak. De amit SoonKyu és JunHong művel a szemünk előtt, mint két pióca, akik nem bírnak kiszállni egymás szájából.

- Komoly? - akadt ki HyoJin.
- Heyho! - érkezett meg végre, a mindig késő, ChaeRin.
Mások azt hinnék róla, hogy királynőnek képzeli magát, mert kihívóan öltözködik, de tök jó fej.
- Csak ide értél? - röhögött fel Jackson.
- Maradj csöndben és állj fel!
- Ez parancsra nem megy. - vigyorodott el felhúzva szemöldökét.
- Jackson, nem úgy értettem, de azt a magányos estéidre tartogasd. - pislogott nagyokat ám erre Jackson.
Hebegve próbált valamit visszavágni sikertelenül, ezért csak átadta helyét ChaeRinnek.
- SooRin, felállsz kicsit? - bökött meg YoonGi.
- Ja, aha. - pattantam fel, amíg felállt a padról, de mielőtt még leülhettem volna az ott hagyott helyre csuklómat megfogva húzott kicsit arrébb. - Jesszus, mi az? - hökkentem meg.
- Sokat rágódtam, hogy megkérdezzem-e, de.. - tartott hatásszünetet. - Eljönnél velem meginni valamit?

YoonGi az a fajta fiú barátom, akivel olyanokat is meg tudtam beszélni, mint a helyes fiúk az osztályból. Talán ha elmegyek vele, semmi nem lesz, de a rosszabbik is megtörténhet, az ha valami történik aztán vége lesz és az azutáni haveri találkáknál kínos lehet vagy nem, de ezt nem tudom megjósolni. A kockázat szóval az, hogy megromolhat a kapcsolatom YoonGival, amit valljunk be nem szeretnék.

- Nem tudom, YoonGi, a barátságod nem akarom elveszteni. - mosolyogtam rá keserűen megfogva vállát. - De legalább próbáljuk meg jól érezni magunkat ebben a négy órában.
- Rendben. - sóhajtott majd visszament a többiekhez.
A további órák kissé fájtak, mivel YoonGi rányomult ChaeRinre.
Ezért már hatkor elindultam haza.
- Sziasztok! - köszöntem majd integetve elindultam.
- Nem maradsz? Van még időd. - jött utánam HyoJin.
- Nem, hazamegyek. Holnap úgyis suli, majd találkozunk. - erőltettem egy mosolyt, majd elindultam.
Elindultam viszont jó lassan, mivel volt még időm.

Fiúk..mire számítottam?

Útközben belefutottam egyik osztálytársammal, WonShikkal.
Pont ő a helyes fiú, akit anno emlegettem YoonGinak. Jó, nem az összes lány az osztályból, de sokan odavannak érte.
Beleharapva alsó ajkamba dadogtam el egy sziát, majd láttam rajtam, valami van.
- SooRin, valami baj van? - kérdezte.
- Semmi.
- Hát jó. - vonta meg a vállát. - Szólj holnap ha el akarod mondani.
- Rend..ben. - dadogtam.
Majd ChaeRin és YoonGi haladt el mellettünk. Vihorászva és mosolyogva viharzottak el közöttünk. YoonGi enyhén rám pillantott aztán WonShik személyére.
- Ők a probléma? - kérdezte amint távolodni kezdtek tőlünk.
- Nem.. - néztem utánuk. - YoonGi.. - kezdtem el így mivel ismerte a két személyt. - YoonGi a legjobb haverom, elhívott meginni valamit, de a barátságunk miatt nemet mondtam, az elmúlt pár órában, ezek után, ráhajtott ChaeRinre. - hadartam el neki. - Bocsi, mennem kell. - sietve sétáltam el.
Hazaérve ledobtam magam az ágyra és ordítottam egy sort.
- Hogy hogy ilyenkor itthon? - lépett be apum.
- Haza akartam jönni. - mosolyogtam kicsit elhallgatva, mi történt.
- Rendben. - megvonva vállát hátrált ki a szobából.

A lényeg az, hogy én nem akarok holnap suliba menni. Látni a legjobb haverom, aki kicsit megbántott.

Másnap a suliban leültem helyemre, majd vártam a csengőt. Előttem ült YoonGi és JunHong.
- Mi a baj? - kérdezte YoonGi hátrafordulva.
- Semmi. - vetettem rá szúró tekintetet. - WonShik most jött be. - mutattam az ajtó felé.
Eldöntöttem, úgy teszek, mintha nem történt volna semmi.
- Aha. - bólintott.
- Féltékennyé akarsz tenni? - kérdeztem tőle.
- Nem, dehogy. - mentegetőzött.
- Nem is érdekel.
- Mi bajod?
- Semmi. Csak neked könnyű hazudni. - álltam fel helyemről és mentem ki a teremből.
Kimentem a szekrényekhez és HyoJin jött is utánam.
- SooRin! Mi történt?
- Elhívott randizni, de utána ChaeRinnel kavar azért, mert nemet mondtam. De nem azt mondom, hogy ne legyen más csaj az életében meg a haverom, de ne utána tíz perccel már. - hadartam neki félig röhögve vigyorogva félig bekönnyezve.
- Ez most ki? - próbálta fejében összerakni a dolgokat.
- YoonGi. - motyogtam.
- Mi? - rikoltott fel.
- Soha nem jönnék vele össze. A legjobb haverom. - magyaráztam. - De ChaeRin és közte biztos jobb párkapcsolat lesz.
- Ezért mentél előbb haza tegnap?
- Aha. - bólintottam.

Később mikor vége volt a sulinak a kapun kilépve megláttam együtt sétálni ChaeRint és YoonGit. Kézen fogva.
A szívem összeszorult.
Ha YoonGi nem kérdezte volna meg akkor nem is zavarna a kapcsolatuk, de így fájt..

*Pár hónappal később*
A haveri találkák még mindig tartanak, még mindig fáj ha mással látom. Csak egy mondat.. mindent megváltoztatott.
- Tényleg minden oké? - kérdezte YoonGi leülve mellém a padra.
- Nem, YoonGi.. - hallgattam el. - Te vagy a bajom. Pár hónapja te miattad változott meg a gondolatmenetem és már elegem van. Egy mondatod miatt. Csak a haverom vagy. De végül is a legjobb.
- Jössz YoonGi? - lépett hozzánk ChaeRin.
- Nem zavar, hogy éppen beszélünk? - néztem rá.
- De. Zavar, hogy beszéltek.
- Jajj, örülök neki, de nem fogok a te kedvedért elmenni innen.
- Hogy? - akadt ki.
- Azt hittem, jó fej vagy, de olyan vagy amilyennek kinézel. Öt kiló smink, márkás táska, napszemüveg amikor nem is süt a nap, műköröm. Egy ilyen barátot vagy havert nem akarok. Csak sajnállak, ChaeRin. De bocs, elmentem. - álltam fel és kerültem ki.
- Én győztem. - lépett mellém miután már messzebb voltam YoonGitól. - Enyém lett YoonGi.
- Gratulálok. Ez verseny volt. A legjobb barátom. Neked vannak barátaid egyáltalán.
- Van pasim.
- Miért jó az? Egy barát jobb. Egy fiú megcsal, egy barát melletted áll mindig. Hány barátod volt már? Mármint fiúd. És ehhez képest hány barátod van vagy haverod legalább?
Gondolkodott, látni lehetett rajta, mit tudna visszavágni.
- Nekem meg van..
- Hagyd inkább. - szakítottam félbe. - Örülök nektek..

~
E történet csak igazolja a mondást:
,,Az embernek mindig az kell, amit nem kaphat meg"

Legtöbbször a féltékenység vezérel sok embert, mert zavarja az embert ha valamit nem kap meg. Néhány ember azt mondja, hogy ő nem ilyen.
De most komolyan melyik gyerek nem hisztizett egy kis édességért? Melyik tini nem sírt már egy fiúért/lányért?
Igaz, hogy a fiúk kevesebbet sírnak, de ha már egy fiú sír egy lány után az tényleg szerelem volt..
A lányok körében az rossz, sőt gáz, ha felvágnak a párjukkal..

Egy haverral nem érdemes összejönni, mert valaki úgyis sérül.