#4 Miss Perfection

Szereplők: Jessica ([former] Girls' Generation), Jackson (GOT7), Amber + Victoria ( f(x) )

OC: Luna

~

Mindenki ismeri azt az embert, aki "tökéletes" több szempontból is. Szép vagy helyes, okos, pénzes családból származik, mindent megkap egy szó után az édes pofikája miatt és mindenki szereti.

Mi igazából a tökéletesség? Mit is jelent?

Korszakok szerint változik ez, ami kissé aggasztó. Több éve a teltebb nők voltak az ideálok. Mostanában ha körül nézel csupa "tökéletes", vékony, általában szőke lányok a ideálok a fiúk számára. Persze vannak kivételek a fiúk között, akiknek ez nem tetszik, de a többségüknél ez a jó.

Ezeket a lányokat én "plázacicáknak" hívom. Bár agyat nem lehet a plázában venni. A szép lányok nagyobb része buta.

Mi jó abban ha valaki szép, de buta, mint egy fadarab?

~

Egy éve nem láttam azt a szemétládát, aki a barátnőmmel, Jessicával csalt meg. Az utolsó mondata hozzám a "Vége." volt. Azóta azzal a barátnőmmel se beszéltem. Egy osztályba járunk, de egy szót se váltottunk.

De egy nap a szemétláda, nevén nevezve Jackson visszatért osztályunkba Angliából, ezért minden nap látnom kellett a fejét.

A sulis szekrényem mellett álltam két barátnőmmel, Amberrel és Victoriaval, mikor elment előttünk osztályunk és egyben a suli legmenőbb csaja, a régen még barátnőm, Jessica és barátja, Jackson, aki a volt barátom volt.

- Már megint. - sóhajtott forgatva szemét Amber.

- Ki? - kapta fel fejét telefonja képernyőjéről Victoria.

- Vajon? - mordultam rá barátnőmre.
Nagyából mióta Jessica együtt van Jacksonnal, azóta Jess egy kicsit elszállt magától és ezért már nem is vagyunk barátok.
- Szia, Luna, régen láttalak. - állt meg mellettem Jackson miközben Jessica tovább ment a termünkbe.
- Ja, szia. Mehetsz is, vár a barátnőd.
- Na! Milyen kis morcos valaki. - simogatta meg arcom, mire elkaptam fejem és toltam el magamtól.
- Húzz innen, Jackson! - trappoltam el, be a termünkbe.
Becsengettek pont, mire leültem helyemre, az ablak felőli padsor harmadik padjának belső helyére. Mellém leült Amber, elé Victoria.
A párocska az ablak felőli legutolsójába foglalt helyet.
A tanár mivel nem akart órát tartani megengedte, hogy beszélgessünk vagy átüljünk máshova.
Jessica szokásosan barátnőivel bevonult az egyik sarokba telefonozni. De Jackson elindult a padunk felé. A mögöttem lévő padra ráült és úgy szólalt meg.
- Haragszol rám? - tettette az ártatlant.
- Nem, miért is? Ja, mert megcsaltál az egyik barátnőmmel.
- Ahj, Luna, régen volt az. - kezdte el birizgálni hajam.
- Menj..innen. - fogtam vissza kezem, hogy ne pofozzam fel.
- Jó itt. - vonta meg a vállát elégedett mosollyal az arcán.
- Jackson, ide jössz? - ordította át a termen Jessica.
- Hív az asszony. - jelentettem ki.
- Luna.. - hajolt közel a fülemhez, hogy csak én halljam. - Egy parancsolgatós asszony mellett lennie kell egy szeretőnek is. - duruzsolta fülembe.
Majd lehuppant "asszonya" mellé a terem másik végébe.

....

Órák után mentem hazafelé és ismét Jacksonba ütköztem.
Próbáltam kikerülni, de folyton elém állt.
- Mit akarsz? - emeltem fel a hangom.
- Luna. - nézett kiskutya szemekkel. - Téged.
- Nem, nem érdekelsz. Elegem van minden fiúból, főleg belőled. Nem én leszek a hülye. Akit majd átvernek. Szépen végig fogod nézni, hogy mennyire meg vagyok nélküled. Azt, hogy nem kellesz nekem, hogy boldog legyek. - magyaráztam majd egy nagy ívbe kikerültem őt.

Nem leszek naiv. Akármennyire is fáj az..

Egész nap hívogatott, üzenetet írt, olyanokat például, hogy "vedd fel, beszélni akarok", de persze egyikre sem válaszoltam.
Belépett az ajtón anyum.
- Luna, gyere enni. - mondta, mire éppen megszólalt telefonom, ismét Jackson hívott.
Sóhajtva dobtam az ágyamra a készüléket.
- Ki az? - lépett beljebb anyu.
- Egy senki. - vontam meg a vállam lenémítva telefonom.
- Luna, mond el ha valami van légyszíves.
- Csak Jackson volt az.
- Az a Jackson gyerek?
- Ühüm. - hümmögtem. - De hagyjuk itt békén a dolgot.
Lementem vacsorázni, majd vissza a szobámba.
Egész éjszaka, a sötétben bámultam a telefonom kijelzőjét.
Túl sok volt az, hogy újra láttam.

.....

Másnap reggel mikor felkeltem, elindultam a suliba és a suli bejáratánál megállva láttam Jacksont bekötött kézzel.
- Mi történt a kezeddel? - léptem a bejáratnál egyedül ácsorgó Jacksonhoz.
- Miért érdekel? - fordította el a fejét.
- Még te sértődsz be? - válasz nélkül hagyta kérdésem. - Hát jó. - indultam volna el befelé mire megfogta csuklóm.
- Elvágtam a kezem, mert ököllel belevágtam a tükrömbe. - motyogta miközben lassan elengedte csuklóm. - Utána szakítottam Jessicával.
- Miért?
- Miattad. - nézett végre a szemembe. - Légyszíves gyere velem. - nyújtotta kezét.
Mulasszak csak azért, mert Jackson képes volt szakítani Jessel és meg is sebezte magát.. miattam? Ha elmegyek vele, akkor soha az életben nem fogom elfelejteni őt, főleg ha megint elválnak útjaink. A kérdés az, hogy el akarom-e bármikor felejteni őt?
Nyújtottam én is kezem, majd Jackson megmarkolta kézfejem és elkezdett mosolyogva rohanni és húzni magával. Szedtem lábaim, hogy ne essek orra, de közben mosolyogtam, mert mélyen tudtam, hogy éppen annak a személynek a kezét fogom, akit szeretek.
Megállt egy park közelében, ami mellett házak voltak, majd az egyik falnál megtorpant. Nekitolt a falnak és a szemembe nézett.
Jól döntöttem?
Közelebb hajolva, két kézfejem megfogva csókolt meg és ez eldöntötte a kérdésem. Érte megéri a kockázat.

~

Nem kell tökéletesnek lenned.

Ha valakinek így nem tetszel, akkor nem kell vele foglalkozni.

Ilyenkor meg kell mutatni, hogy te az ő véleményük ellenére is jól érzed magad a bőrödben.

Könyörgöm, kit érdekel mások véleménye ha van sajátod is?

Élj úgy ahogyan akarsz, mert úgy kell.

~

#1 A Boy Friend

Szereplők:  HyoJin (EXID), JunHong (B.A.P), SoonKyu (Girls' Generation), YoonGi (BTS), Jackson (GOT7), MyungSoo (Infinite), ChaeRin (2NE1), WonShik (VIXX)

OC: SooRin

Végre kicsöngettek, amit már minden diák várt. A diáksereg megindult kifelé az ajtókon. Mint az áradáskor, olyanok a folyósok ilyenkor. A diákok meg, mint a szardíniák haladnak kifelé.
- SooRin, akkor délután lejössz? - kérdezte barátnőm, HyoJin amint kiléptünk a suli kapuin.
- Aha, de most rohanok, sziasztok! - intettem baráti társaságomnak majd hazarohantam.
Hazaérve puszival köszöntem apumnak, beviharozva szobámba leültem asztalomhoz.
Eldöntöttem, hogy tanulok, hogy kimehessek délután, ezért el is kezdtem.
- Utálom a tanulást! - tettem a homlokom asztalomra lelógatva kezeimet.
Mint bárki másnál, kivéve a strébereket, nehezen megy a tanulásra koncentrálás. Minden el tudja terelni a figyelmem. Zenehallgatás közben szoktam tanulni, hogy kizárjam a zajokat, de közben mégis elkezdek rámolni meg hasonlók. Erről le kéne szoknom.

Mikor befejeztem a tanulást, bepakoltam. Megfogtam a kisebb táskám benne a telefonommal meg hasonlókkal. Jött a szokásos elkéredzkedés.
- Apa, lemehetek? Nem maradok sokáig, mert tudom, holnap suli, de légyszi! - néztem kiskutyaszemekkel apámra.
- Hétre itthon, SooRin. - jelentette ki majd egy puszit adva arcára távoztam is.
A nővéremet is leengedte szóval engem is illik.
A nővéremet imádom. Mindent meg tudok vele beszélni. Igaz, nem sokszor van otthon, hanem inkább haverjaival lóg, de amúgy sokszor szoktuk kibeszélni a dolgokat. Jó testvérek vagyunk, szerintem.

A szokásos találkahelyre mentem, ahol általában összegyűlünk a haverokkal.
- Hali! - köszöntek vigyorgó fejekkel.
- Sziasztok! - mosolyogtam.

Mind minden társaságban, itt is meg vannak az alap emberek.
Van mindig egy párocska. Ez éppen JunHong és SoonKyu. Izomagynak is kell lennie, bár csak azt hiszi magáról a kis Jackson. Kockás hasa van, de azért az egója is rendben van. Egy "ittas"-nak is kell lennie, ez úgy félig meddig az én barátnőm, HyoJin volt. A cigiző vagy néha mást is kipróbáló, MyungSoo. Aki mindig elalszik meg hasonlók, de amúgy ébren "aktív", YoonGi és vagyok én, aki hát a normális és a "legokosabb" a csapatba. Általában mindig tőlem csórják a kaját, megszokott már.
Szóval ez a kis csapat.

- Meddig engedtek? - szólalt meg YoonGi, aki a legjobb fiú barátom.
- Hétre rendeltek haza. Mivel holnap suli. - ültem le lábára, mert a többiek már elfoglalták a pad többi helyét.

Az ilyen "leülök az ölébe" dolgok nem furák nálunk. Normálisak. De amit SoonKyu és JunHong művel a szemünk előtt, mint két pióca, akik nem bírnak kiszállni egymás szájából.

- Komoly? - akadt ki HyoJin.
- Heyho! - érkezett meg végre, a mindig késő, ChaeRin.
Mások azt hinnék róla, hogy királynőnek képzeli magát, mert kihívóan öltözködik, de tök jó fej.
- Csak ide értél? - röhögött fel Jackson.
- Maradj csöndben és állj fel!
- Ez parancsra nem megy. - vigyorodott el felhúzva szemöldökét.
- Jackson, nem úgy értettem, de azt a magányos estéidre tartogasd. - pislogott nagyokat ám erre Jackson.
Hebegve próbált valamit visszavágni sikertelenül, ezért csak átadta helyét ChaeRinnek.
- SooRin, felállsz kicsit? - bökött meg YoonGi.
- Ja, aha. - pattantam fel, amíg felállt a padról, de mielőtt még leülhettem volna az ott hagyott helyre csuklómat megfogva húzott kicsit arrébb. - Jesszus, mi az? - hökkentem meg.
- Sokat rágódtam, hogy megkérdezzem-e, de.. - tartott hatásszünetet. - Eljönnél velem meginni valamit?

YoonGi az a fajta fiú barátom, akivel olyanokat is meg tudtam beszélni, mint a helyes fiúk az osztályból. Talán ha elmegyek vele, semmi nem lesz, de a rosszabbik is megtörténhet, az ha valami történik aztán vége lesz és az azutáni haveri találkáknál kínos lehet vagy nem, de ezt nem tudom megjósolni. A kockázat szóval az, hogy megromolhat a kapcsolatom YoonGival, amit valljunk be nem szeretnék.

- Nem tudom, YoonGi, a barátságod nem akarom elveszteni. - mosolyogtam rá keserűen megfogva vállát. - De legalább próbáljuk meg jól érezni magunkat ebben a négy órában.
- Rendben. - sóhajtott majd visszament a többiekhez.
A további órák kissé fájtak, mivel YoonGi rányomult ChaeRinre.
Ezért már hatkor elindultam haza.
- Sziasztok! - köszöntem majd integetve elindultam.
- Nem maradsz? Van még időd. - jött utánam HyoJin.
- Nem, hazamegyek. Holnap úgyis suli, majd találkozunk. - erőltettem egy mosolyt, majd elindultam.
Elindultam viszont jó lassan, mivel volt még időm.

Fiúk..mire számítottam?

Útközben belefutottam egyik osztálytársammal, WonShikkal.
Pont ő a helyes fiú, akit anno emlegettem YoonGinak. Jó, nem az összes lány az osztályból, de sokan odavannak érte.
Beleharapva alsó ajkamba dadogtam el egy sziát, majd láttam rajtam, valami van.
- SooRin, valami baj van? - kérdezte.
- Semmi.
- Hát jó. - vonta meg a vállát. - Szólj holnap ha el akarod mondani.
- Rend..ben. - dadogtam.
Majd ChaeRin és YoonGi haladt el mellettünk. Vihorászva és mosolyogva viharzottak el közöttünk. YoonGi enyhén rám pillantott aztán WonShik személyére.
- Ők a probléma? - kérdezte amint távolodni kezdtek tőlünk.
- Nem.. - néztem utánuk. - YoonGi.. - kezdtem el így mivel ismerte a két személyt. - YoonGi a legjobb haverom, elhívott meginni valamit, de a barátságunk miatt nemet mondtam, az elmúlt pár órában, ezek után, ráhajtott ChaeRinre. - hadartam el neki. - Bocsi, mennem kell. - sietve sétáltam el.
Hazaérve ledobtam magam az ágyra és ordítottam egy sort.
- Hogy hogy ilyenkor itthon? - lépett be apum.
- Haza akartam jönni. - mosolyogtam kicsit elhallgatva, mi történt.
- Rendben. - megvonva vállát hátrált ki a szobából.

A lényeg az, hogy én nem akarok holnap suliba menni. Látni a legjobb haverom, aki kicsit megbántott.

Másnap a suliban leültem helyemre, majd vártam a csengőt. Előttem ült YoonGi és JunHong.
- Mi a baj? - kérdezte YoonGi hátrafordulva.
- Semmi. - vetettem rá szúró tekintetet. - WonShik most jött be. - mutattam az ajtó felé.
Eldöntöttem, úgy teszek, mintha nem történt volna semmi.
- Aha. - bólintott.
- Féltékennyé akarsz tenni? - kérdeztem tőle.
- Nem, dehogy. - mentegetőzött.
- Nem is érdekel.
- Mi bajod?
- Semmi. Csak neked könnyű hazudni. - álltam fel helyemről és mentem ki a teremből.
Kimentem a szekrényekhez és HyoJin jött is utánam.
- SooRin! Mi történt?
- Elhívott randizni, de utána ChaeRinnel kavar azért, mert nemet mondtam. De nem azt mondom, hogy ne legyen más csaj az életében meg a haverom, de ne utána tíz perccel már. - hadartam neki félig röhögve vigyorogva félig bekönnyezve.
- Ez most ki? - próbálta fejében összerakni a dolgokat.
- YoonGi. - motyogtam.
- Mi? - rikoltott fel.
- Soha nem jönnék vele össze. A legjobb haverom. - magyaráztam. - De ChaeRin és közte biztos jobb párkapcsolat lesz.
- Ezért mentél előbb haza tegnap?
- Aha. - bólintottam.

Később mikor vége volt a sulinak a kapun kilépve megláttam együtt sétálni ChaeRint és YoonGit. Kézen fogva.
A szívem összeszorult.
Ha YoonGi nem kérdezte volna meg akkor nem is zavarna a kapcsolatuk, de így fájt..

*Pár hónappal később*
A haveri találkák még mindig tartanak, még mindig fáj ha mással látom. Csak egy mondat.. mindent megváltoztatott.
- Tényleg minden oké? - kérdezte YoonGi leülve mellém a padra.
- Nem, YoonGi.. - hallgattam el. - Te vagy a bajom. Pár hónapja te miattad változott meg a gondolatmenetem és már elegem van. Egy mondatod miatt. Csak a haverom vagy. De végül is a legjobb.
- Jössz YoonGi? - lépett hozzánk ChaeRin.
- Nem zavar, hogy éppen beszélünk? - néztem rá.
- De. Zavar, hogy beszéltek.
- Jajj, örülök neki, de nem fogok a te kedvedért elmenni innen.
- Hogy? - akadt ki.
- Azt hittem, jó fej vagy, de olyan vagy amilyennek kinézel. Öt kiló smink, márkás táska, napszemüveg amikor nem is süt a nap, műköröm. Egy ilyen barátot vagy havert nem akarok. Csak sajnállak, ChaeRin. De bocs, elmentem. - álltam fel és kerültem ki.
- Én győztem. - lépett mellém miután már messzebb voltam YoonGitól. - Enyém lett YoonGi.
- Gratulálok. Ez verseny volt. A legjobb barátom. Neked vannak barátaid egyáltalán.
- Van pasim.
- Miért jó az? Egy barát jobb. Egy fiú megcsal, egy barát melletted áll mindig. Hány barátod volt már? Mármint fiúd. És ehhez képest hány barátod van vagy haverod legalább?
Gondolkodott, látni lehetett rajta, mit tudna visszavágni.
- Nekem meg van..
- Hagyd inkább. - szakítottam félbe. - Örülök nektek..

~
E történet csak igazolja a mondást:
,,Az embernek mindig az kell, amit nem kaphat meg"

Legtöbbször a féltékenység vezérel sok embert, mert zavarja az embert ha valamit nem kap meg. Néhány ember azt mondja, hogy ő nem ilyen.
De most komolyan melyik gyerek nem hisztizett egy kis édességért? Melyik tini nem sírt már egy fiúért/lányért?
Igaz, hogy a fiúk kevesebbet sírnak, de ha már egy fiú sír egy lány után az tényleg szerelem volt..
A lányok körében az rossz, sőt gáz, ha felvágnak a párjukkal..

Egy haverral nem érdemes összejönni, mert valaki úgyis sérül.