Szereplők: JiMin; YoonGi (BTS)
OC-k: Byul, Rin
Halloween közeledtével úgy döntött a DÖK, hogy tart egy halloween témájú sulibulit. Vagyis mindenki beöltözik.
Néha a jelmezválasztás nem megy olyan könnyen.
~
- Byul! Csak válasz valamit, kérlek! - könyörgött barátnőm, Rin.
Órákig próbáltam a jelmezeket, míg Rin már az elsőnél eldöntötte, hogy neki jó a zombi lány jelmez.
- Rin! Értem neked jó az, de hát nekem nem annyira.
- És nem lenne ez jó? - kérdezte egy csontváz mintájú nadrág és egy csontvázas pólót felmutatva. - A sminked meg megcsinálom olyanra, mintha tudom, hát mintegy csontváznak. Csak légyszi menjünk már.
- Jaa! Hogy sietsz YoonGihoz? - húztam fel szemöldököm.
- Ne legyél már óvodás! Hány éves vagy te? - emelte fel hangját kiakadva.
- Történetesen tizennyolc.
- Igen, lehet annyi vagy. De kérlek menjünk. Nekem van fiúm, mennék hozzá. Te meg nem mersz a alattatok lakó sráccal, aki történetesen az osztálytársunk, szóba állni. Pedig biztos barátok lennétek.
- Jó. Menjünk. Jó lesz ez. - kaptam ki kezéből a csontváz jelmez pólóját és nadrágját.
Kifizettük majd a bolt előtt már YoonGi várta barátnőm. Elbúcsúzva elindultam haza a szatyorral a kezemben.
Beszálltam a liftbe, megnyomtam a négyes gombot a tizenegyből, épp csukódott volna be az ajtó, de hirtelen valaki még befutott a felvonóba.
- Szia! - köszönt JiMin félre dobva haját.
- Szia. - pirultam el.
- Mi az a kezedben? - nézett a szatyorra.
- Csak a sulibulira a jelmez fele.
- Mi leszel? - vettem ki érdeklődését hangjából.
- Meglepetés. Te? - mosolyogtam.
- Meglepetés. - nevetett fel. - De amúgy kit akarsz meglepni vele?
- Miért érdekel?
- Beszélgetnék. Baj? - nézett szemembe.
- Nem. Hát úgy mindenkinek végül is, mivel ugye még senki nem látta mit veszek fel, csak Rin. De megint..semmi. - hadartam, majd bekussoltam.
- Értem. - vigyorgott. - Akkor holnap a sulibulin, Byul. - kacsintott majd kilépett a liftből.
Mikor újra becsukódott akkor sóhajtottam, mint még soha pluszba még éreztem mindjárt felgyullad arcom. De azonnal el is kezdtem vigyorogni.
Kiléptem a felvonóból, majd be lakásunkba és be egyenesen a szobámba semmivel sem foglalkozva.
Általában az összes diák nagyon várja a pénteket, mert végre hétvége, de ez esetben senki nem várhatta jobban, mint én.
~
Múlt éjszaka hamar elaludtam, hogy a suliban ne legyek fáradt majd a délutáni sulibulin is ébren legyek. Napközben megfigyeltem többször is rám vigyorgott.
Végre. Végre eljött a délután. Rin átjött megcsinálni a sminkem. Felvettem a ruhát, aztán indultunk is a suliba. Alig volt tíz percre, hála égnek. A lépcsőházban össze se futottam JiMinnel. De amint beléptünk a suli tornacsarnokába egyből megütötte szememet a nyakkendős JiMin.
- Szia! - lépett mellénk az említett személy.
- Szia. - köszöntem vissza, majd a miből csak én lettem mivel Rin ott is hagyott YoonGi miatt.
- Látom, csontváz. - mosolyodott el.
- Látom, fess vámpír. - vigyorogtam vissza.
- Kérsz valamit inni? - kérdezett rá kis szünet után.
- Öhm..igen. - pirultam el kissé.
Olyan aranyos, hogy egyem meg.
Egész este nagyon kedves volt velem JiMin. Többször felkért táncolni egy-két számra. Ha nem táncoltunk csak mellettem ült. Kérdezgetett.
Mikor véget ért a sulibuli és elköszöntünk Rinéktől együtt indultunk haza. Már kilenc felé járt, de még mindig sétálgattunk csendben.
Nem kínosan volt csend, hanem vártuk mit csinál, szól a másik. Néha egymásra mosolyogtunk.
Majd a házba érve beléptünk a liftbe.
- Miért nem mertél egyszer sem beszélgetni velem? - fordult felém.
- Hát nem volt elég bátorságom hozzá. - vontam meg vállam.
- Vagyis ha én nem szólok hozzád, nem kezdek el beszélgetni akkor egy szót sem váltottál volna velem?
- Valószínűleg. - nevettem el magam.
Elmosolyodott majd megnyomta a lift megállító gombját. Csak meglepetten néztem rá és hebegtem.
- Vagyis mindig nekem kell megtenni az első lépést?
- Általában egy fiúnak kell szerintem.
- Hát oké. - lépett közelebb.
Még közelebb lépett, majd a lift falának támasztotta a kezét és úgy nézett szemembe.
Hátrébb léptem egyet, de neki ütköztem a lift oldalának. Beleharaptam ajkamba, majd felnéztem JiMin barna szemeibe.
- Egy vámpír is kaphatna az ajkaidból vagy magad fogyasztod el? - támaszkodott még mindig a fejem mellett.
Aztán közelebb hajolt fejével és beleharapott gyengéden alsó ajkamba. Kicsit eltávolodott és nézte mit reagálok.
- Öhm..JiMin..én..
Mielőtt még befejezhettem volna magához húzott és megcsókolt.
A lábaim elgyengültek, szívem hevesebben kezdett verni. Ha JiMin nem fogott volna derekamnál össze is rogytam volna.
- Mióta megláttalak erre vártam, Byul. - nézett ismét szemembe.
- Én is, JiMin, elhiheted. - csókolt meg újra.
A részletekre nem kitérve az ő szobájában ébredtem, de semmi olyan nem történt. Csak nála aludtam, bár a szüleim tudta nélkül. Csak a szomszédban voltam.
Másnap reggel JiMinnél ébredtem. Senkije nem volt otthon, ezért nyugodtan lófrálhattam még egy ideig náluk. A fürdőbe elmenve láttam a tükörbe nyakam, kiszívva. Mögém lépett JiMin majd átkarolt hátulról.
- Találkoztál egy vámpírral este, Byul? - mosolygott, majd megpuszilta nyakam.
- De vicces valaki. - vigyorogtam. - Anyámék engem csesznek le.
- Te is csináltál nekem, nyugodj meg.
- Persze, téged nem csesznek le, max megkérdezik, hogy kit újítottál be. - fordultam vele szembe. - De most már megyek, jó? Biztos anyumék is lassan felkelnek, ha nem találnak a szobámba kapok.
- Rendben. De délután találkozzunk.
- Okés. - mosolyogtam.
Felvettem a cipőm és összeszedtem a cuccom. JiMin felkísért a lakásunk elé, majd amikor elköszöntünk egymástól és becsuktam az ajtót hallottam, hogy ordibálja, hogy "Végre".
Ettől menten elvigyorodtam.
A szüleim, mikor felkeltek, tudták, hogy nem aludtam otthon, de nem érdekelt a velük való veszekedés. Megérte.
Megéri várni, főleg ha valaki olyanra vársz, akit nem is akarsz elengedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése